Áhítat

Új magam

Amikor olyan ruhát veszel fel, ami igazán rád talál, igazán jól áll rajtad, azt nem tudják szó nélkül hagyni.

Ilyen tökéletesen ránk illő az „új magunk”, amilyennek Isten a jellemünket formálja. „Vegyétek fel az új magatokat, aki úgy teremtetett, hogy hasonlítson Istenre valódi igazságban és szentségben” (Efézus 4,24)

Milyen lehet ez az Istenhez hasonlító ruhánk? Szerzetesek csuhája, papok palástja, a fehér ruha, amiben Jézust elképzeljük? Ezek a képzeteink vannak. Ezeknek pedig semmi közük az „isteni divathoz”.

Magunkról is vannak hamis képzeteink, arról, hogy milyennek kellene lennünk. A környezetünk, „barátaink” fenntartják ezt a hamis képzetet. Mint A király új ruhája című mesében: mindenki látja, hogy baj van, mégsem mondja senki. Ezért jó időnként abba a tükörbe belenézni, amit Isten tart nekünk.

A mesebeli királyhoz hasonlóan az „én király” is olyan ruhát szeretne magára ölteni, amin mindenki elámul – hogy csodáljanak, mélyebben: elismerjenek, még mélyebben: szeressenek. Istenhez hasonlítani azt jelenti, hogy az vagy, akinek téged teremtett: szerethető.

Ez az „új magam” style.