Áhítat

Kipróbált

Láttam egy fotót egy kémiai kísérletről. Vörös káposzta leve különböző anyagok hozzáadásával más-más színű lett. Egészen más lett volna, ha én csinálom. Így kép volt, úgy élmény lett volna.

Kipróbálni. Valahol ott van, nem a véretekben, hanem a korotokban. Kipróbálni. Nem tudom, hogyan jutott ez a szó oda, hogy valami negatívra asszociálunk, amikor halljuk. Kipróbálni azt, ami veszélyes, ami káros. Nem hozok ezekre példákat, úgyis tudjátok. Tudjátok, hogy veszélyes, hogy káros.

A kipróbálástól azért félünk, mert benne van az elbukás lehetősége, az, hogy nem sikerül. Hányszor próbáltad a matek példákat, s na ugye, hogy nem sikerült! Vagy nem próbáltad? :D

A kipróbálás tényleg olyan, mint egy kémiai kísérlet. Végig figyelned kell, hogy mindent megfelelően teszel-e. Ha nem sikerül, végig kell gondolnod, hol hibáztál. S az újabb kipróbálásnál figyelned kell, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát.

Megtalálni hol rontottuk el, szembenézni a hibáinkkal, odafigyelni, hogy ne essünk bele újból – ez a kipróbálás. Kísérlet a javából! „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok” (2Kor 13,5)

Olvastam a következő gondolatot: vannak emberek, akik már 50 évesek, de nem igazán éltek ötven évet. Ehelyett 50-szer éltek egy évet. Ugyanazokat a hibákat követik el.

Minél többször sikerül hibáidat elkerülnöd, annál kipróbáltabban „működsz”.